Munka után indultunk, fél 9-kor, fél 12-kor értünk oda. Féltem a sátortól, nem igazán szeretek ilyen helyeken aludni, de rendben volt a hely. Jobb volt a sátor, meg a matrac, mint az itteni szobánk :)
Szombaton reggel mentünk reggelizni, svédasztalos reggeli volt, és kb 10 percig csak azon gondolkoztam, hogy mit egyek. Végül a tojásrántotta mellett döntöttem, akkor készítették, és mindenféle jó dolgot raktak bele :) amit csak akartam. Nagyon finom volt minden. 10-kor kellett bejelentkeznünk a raftingra, kaptunk mellényt, sisakot, és evezőt. Tartottak egy 10 perces gyorstalpalót, amin elmondták, hogy valószínűleg úgyis meghalunk, de próbáljunk meg azért életben maradni, ha lehet. Busszal mentünk fel a hegyre, egy 20 perces út volt, ahol folytatódott a "kiképzés", és mivel zaj volt, ezért nem nagyon értettem miről van szó, de gondoltam biztos fontos, ha már erről beszél, így mire felértünk, meg voltam győződve róla, hogy nem jövök vissza egészben. Legalább eltörik a lábam vagy valami... Szóval csöppet ideges voltam, meg nem is nagyon kaptam levegőt a mellény miatt. Aztán felkaptuk a csónakunkat, amibe 8-an voltunk plusz az oktató, és indultunk. Nem nagyon kellett evezni a legtöbb részen, a folyó egész nyugodt volt, de nem bántam, mert a nézelődéstől úgysem tudtam volna evezni. Sosem voltam az a természet imádó ember, de ez eszméletlen... ilyet még nem láttam, és el sem hiszem, hogy itt voltam. Olyan volt minden, a folyó, a hegyek, a hatalmas sziklák, mint egy szép álom. Két hegy között volt a folyó egy völgyben, a parton hatalmas, sokszor ház nagyságú sziklák, minden csupa zöld.
Azt hittem, hogy több zöldet már nem látok itt, mert a belváros is tele van fákkal, az autópálya is erdőn megy keresztül, erre meg ez is... Gyönyörű látvány volt. Hát már csak ezért is megérte ide eljönni. Aztán a nézelődés után kezdődött a kaland... a további szakaszon már nem volt olyan békés a folyó... a folyóban lévő hatalmas sziklák miatt kisebb zuhatagok alakultak ki, nem tudom mi a neve ennek, ezért nevezem így :) Szóval ezeken kellett végigevezni. Hatalmas hullámok... akkor kellett evezni mindig, amikor legszívesebben az összes végtagommal kapaszkodtam volna. Szerencsére félni nem féltem, de azért nem szívesen estem volna ki a csónakból. Délben megálltunk egy kicsit, és a folyóparton megebédeltünk, ott sütötték meg a húst a grillen. Természetesen hamburger volt, de nem az a tábori fajta. És rengeteg saláta. Az ebéd után indultunk tovább. Voltak olyan szakaszok, ahol kiugrottunk a csónakból és csak feküdtünk a vízen, így mentünk keresztül a zuhatagokon. A legnagyobb élmény, amikor felmásztunk egy hatalmas szikla tetejére, és onnan ugrottunk le a vízbe. Közben pedig csak azon csodálkoztam, hogy hogy lehet valami ilyen szép. Szóval nagyjából ennyi volt szombaton, készítettek videót a túráról, és megnéztük vacsora előtt.
Vasárnap lementünk a tóhoz. Sajnos nem volt jó idő, de nem is akartam napozni, mivel hatalmas, légvár szerű csúszdák, és egyéb felfújható játékok voltak a vízben, nagyon jó volt. Volt 10 perc, mikor nekiállt szakadni az eső, és csak víz volt mindenhol. :) Jó volt újra gyereknek lenni, és ilyen hülye dolgokkal játszani. :)
Az ott én vagyok :) Oda kellett mászni a végére, és egy másik ember ráugrott a másik végére :) A szerencsésebbek egy nagydarab srácot kaptak. Volt aki 3-4 méter magasra felrepült :) Wáááá...
A legjobb a csúszás volt, mikor felmentünk egy három szintes "toronyba", a felső szinten felcsatoltak egy acélsodronyra, ami a folyó fölött ment végig, és végigcsúsztunk rajta, a végén pedig a vízben landoltunk :)
Ezek az amerikaiak azért tudnak élni. Még jó pár napot eltöltöttem volna itt, de sajnos jönni kellett haza. Lehetett menni hegyet mászni, biciklitúrára, és egyéb nagyon izgalmas dolgot ki lehetett próbálni.
Épp elszaladtam a szobába a prospektusért, hogy megnézzem, mi volt a neve a helynek, mire visszaértem látom, hogy még a karszalag a kezemen van, úgyhogy volt egy felesleges köröm :)
Szóval http://www.aceraft.com/ erre a linkre kattintva meg tudjátok nézni a helyet, ahol voltunk.
A legnagyobb bánatom, hogy képeket nem tudtam készíteni, csak nagyon keveset, mivel nem akartam tönkretenni az öcsém kameráját a folyón. Volt egy csaj, akinek volt vízálló kamerája, és ő készített képeket, majd elkérem tőle. Egyenlőre ennyi, a jövő heti Washingtoni túra még kérdéses, mert nagyon drága a vonat 120 dollár lenne, ha meg kocsival mennénk, 20-30-ból kijönne, csak sajnos nincs aki vezet :( Szóval még nem tudom hogy megyünk-e, majd a héten kiderül.
Puszilok mindenki, nemsokára otthon vagyok! Két hét múlva ilyenkor már Miamiban, aztán pedig irány haza!! Már nagyon várom!! Jövő héten jelentkezem, és igyekszem a képeket feltölteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése